12/16/2011

Vallás vs. ember

Mindannyiunk számára köztudott tény, hogy az USA-ban a vallás olyan, mint a levegő. Ott a legtöbb helyen kiközösítik azt az embert, aki nem hisz Istenben. Az előbb láttam egy nagyon gyönyörű amerikai filmet, ami pont ennek a csőlátásnak az átkát mutatja be. Erről szeretnék most írni.

Az Imák Bobbyért c. filmet egy TOP 10-es ajánlásban láttam. Gondoltam tehát, hogy megnézem. Utólag aztán rájöttem, hogy bizony, nem kellett volna, hiszen ezen – is – jól felhúztam magam. Az amerikai keresztények túlnyomó többsége csőlátású protestáns. Számukra a Szentírás az Ószövetségben merül ki. Mint azt azóta számtalan teológiai tanulmány bebizonyította, az Ószövetség összetalicskázott történetek összessége. S noha a Bibliát számtalan módon lehet értelmezni, két dolgot azonban érdemes észben tartani: "a Bibliát halandó emberek írták és értelmezték, s ezek az értelmezések azt a korszakot tükrözik, amelyben éltek... A vak hit legalább olyan veszélyes, mint a hitetlenség!" Noha ezen két mondat első látásra egymással ütköző, de a valóságban egymáshoz szorosan kapcsolható. (...) Amikor Krisztus az utolsó vacsorán oda adta önmagát a kenyérben és a borban, felbontotta az ószövetséget, s ezen cselekedetével (kenyértörés) megalapította az Újszövetséget. Ebből tehát egyenesen következtethető, hogy az ószövetség elvetendő rész. Ma már csak a zsidók és a protestánsok ismerik el érvényesnek, hiszen egyre több (katolikus) ember jön rá erre.

Jézus egyértelműen kimondja, hogy nem lehet egyszerre megfelelni az Istennek is, a Mammonnak is - éppen ezért választanunk kell. A csőlátásúak az Istent választják, ami bölcs dolog. Ám az, hogy a Bibliát a saját szájuk íze szerint húzzák rá az élet bizonyos eseményeire, az már kevésbé. Erre tökéletes példa a fent említett film. Nem mondom el a dolgok "poénját" - nézze meg mindenki, és hamar rá fog jönni!

S egy kiáltvány a hívőkhőz:

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Talán még emlékszünk arra, amikor az első hitoktatásokon azt tanultuk, hogy az Isten a saját maga képmására teremtette az embereket, egytől-egyig. Mindenkit ugyanúgy szeretett, szeret és szeretni is fog, történjék vele bármi is az élete folyamán. Kegyelme és szeretete határtalan, már-már – emberi szóval fogalmazva – naív. Ő soha nem büntet, soha nem sújt le; Ő csak szeret, szeret és szeret, de azt határtalanul.

Minden ember olyan, aminek azt ő elképzelte, megalkotta. Minden külső és belső tulajdonsága, érzése, élete. Amíg az emberek változnak, az Isten soha nem fog változni, mert Ő mindig is szeretni fog minket, kivétel nélkül. Gondoljunk bele! Ha Isten nem szeretné például a drogosokat vagy a melegeket, nem teremtette volna meg őket, vagy nem engedné be őket a templomokba; de mégis élnek, és járnak templomba, nemde?

Mielőtt bárkit is elítélnénk a Biblia alapján, gondoljunk arra a szép magyar mondásra, hogy ne ítélkezz, hogy ne ítéltessenek. A Bibliát is emberek írták, szerkesztették, olvassák. Gondolkozzunk el azon, hogy ha Isten minden embert szeret, akkor nekem miért kellene megvetnem a másikat a Biblia nevében, csak azért, mert ő mondjuk meleg?!

Ha Isten nem szeretné az ilyen embereket, már rég nem lennének közöttünk!

Szóljanak a harangok mindenkiért, akik a keresztény csőlátás következtében menekültek a halálba. S nem utolsó sorban szóljanak Bobbyért is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése