Határtalan magyar

Két dolog volt mindigis, amit soha nem értettem a magyar szélsőjobbolalnál: az egyik a zsidóelleneség, míg a másik a régi országhatárok visszaállítása. Noha az elsőt még most sem értem, de az utóbbit már kezdem kapizsgálni...

Románia közepén, Hargita megye keleti részén van egy nagyobbacska falu, Gyimesfelsőlok. A falu lakosságának 98%-a magyar. Minap a Duna TV onnan közvetített szentmisét, ahol a falu apraja-nagyja összegyűlt székely és csángó népviseletben. A szentmise a helyi líceumban volt megtartva, egy kicsit sajátos liturgiával. Ám a közvetítés alatt feltűnt valami: a szentmisék inkább a fiatalabb korosztály vett részt, akik nyílt szájjal és hangosan énekeltek, imádkoztak. Néha tört magyarsággal, dehát ki tud szépen magyarul beszélni? (...) A belőlük áradó hit teljesen átjött, teljesen át lehetett érezni. Van bennük valami olyan számomra leírhatatlan dolog, amely lélekben mindennél erősebb köteléket alkot az ottani magyarság és az anyaország között. Gondolkodtam egy darabig, hogy mi lehet ez a kötelék, aztán rájöttem: a hit. Ez köt minket össze bárhol is legyünk a nagyvilágban. Többek között ezért is vállalom büszkén a hitemet.

Azokból az emberekből mintegy sugárzik az egyszerűség, a szépség. Hiszen ők sokszor még a kevésből is képesek gyönyörűt alkotni. Ahogyan néztem őket, valami megmozdult bennem, amit úgy istenigazából most éreztem életem során másodjára. Vajon ott van mindannyiunkban az összetartozás?
Noha a történelem és a világ szétszakított minket, mégis egyek vagyunk. Magyarnak lenni az embert büszkeséggel tölti el, és ezt más nemzet fiai nem igen szokták hangsúlyozni: de mi igen. Bárhol is éljünk a világon, mind egyek, mind magyarok vagyunk.