8/01/2013

A reverenda árnyékában

Szeretet, egyetértés, egység - szép szavak ezek, ugye? Különösen akkor, ha egy pap vagy püspök szájából hangzanak el. Azonban feltettük-e már magunknak a kérdést, hogy vajon ezen szavak mögött van-e valódi tartalom vagy csak a nagyvilágba bökött kifejezések? S hogy miért kérdezem ezt? 1994-ben az Egyesült Királyságban készült egy film, The Priest (A Pap) címmel. A film egy frissen a nagyvárosba került, a harmincas évei közepén járó pap életét mutatja be, aki egy plébánia kerül, amelynek közössége az összeomlás szélén áll. Idővel megtudja, hogy egy kislányt az apja molesztál, majd paptársa példáját követve elkezd társas életet élni. Később a lány anyja megtudja a történteket, és a pokolra kívánja a papot. Később az is kiderül, hogy ez a társas élet egy férfival történik. A püspök kitiltja őt az egyházmegyéből, mire ő elvonul. Paptársa győzködésére visszatér, hogy közösen elmondjanak egy misét, amire a hívek kiakadnak, mondván ez nem az egyház, ez nem a Biblia szerint való. Na, itt álljunk meg!

16-17 éves korom óta papnak készülök. Római katolikus papnak. S hogy miért szeretnek az lenni? Hogy hirdessem Isten Igéjét és szeretetét. Hogy minél több emberhez elvigyem az Evangéliumot, az Örömhírt. Aztán amikor közeledett a kispapfelvétel, beleláttam az Egyház működésébe, és amit ott láttam, leírhatatlan módon megdöbbentett. Papok, püspökök, bíborosok prédikálnak szeretetről, egyetértésről és egységről, holott pont hogy ők azok, akik ezt nem tartják meg. A mai papság arra próbálja nevelni a nyáját, amire utasítva van vagy amire ő akarja. Ennek köze nincs ahhoz az Egyházhoz, amely a szereteten alapszik. Az egyik kedvenc mondatom tőlük: ne a bűnöst ítéld el, hanem a bűnt. De mi van akkor, ha mindkettőt elítélik? Ez van ma, ez van most. Az Egyház az elmúlt ~2.000 évben semmit sem változott. Semmit. Ugyanolyan, sőt, még rosszabb gondolkodásmóddal működik. Az egészet a pénz, és a hatalom irányítja. Köze nincs olyan dolgokhoz, mint a szeretet, mint a béke, mint az egység. Reverenda, miseruha és stóla mögé bújnak, mert tudják, hogy az takarja őket, és senki nem meri megtörni az irántuk való tiszteletet. Miért tiszteljünk olyanokat, akik olyasmire akarnak megtanítani, amiben még ők sem hisznek? Miért? Azért, hogy több pénzt dobjunk a perselybe? Azért, hogy a mai embernek legyen miben hinnie, hogy ne vesszen el a mai világban? Erről szól ma az Egyház. Krisztus ~2.000 éve a szeretetre építette fel, amit az ember szemrehányás nélkül rombolt le és taszított a bűn szintjére. Eszméletlenül kevés olyan pap van, aki nem hódol be az evilágnak, és tényleg Isten szeretetében bízik és azt hirdeti. A probléma azonban a többséggel van, és azokkal, akiket ők pasztorálnak, hiszen azok a hívek is olyanok lesznek, mint a pásztor. A mai katolikus emberek közel 90-95%-ának lövése sincs mi az, hogy szeretet. Odáig jutnak, hogy szeressük egymást, de ne minden áron. Ez nem Istentől való, ez embertől való. Istentől az való, hogy szeressük egymást, jóban-rosszban, bűnben és áldásban, most és mindörökké. Isten előtt mindenki egyenlő, Isten mindenkit úgy szeret, amilyen. Ha tehát az Egyház Istent követi, akkor miért nem tud úgy működni, ahogyan Ő? Miért kell az egészet a pénzre, a hatalomra és a butításra használni? Az így nevelt emberek szívét közel sem a szeretet uralja, hanem az Egyház. Márpedig a kettő ég és föld.

16-17 éves korom óta papnak készülök. Helyesbítek: készültem, szigorúan múlt időben. Nem akarok része lenni egy olyan közösségnek, amely Istentől eltávolodott, mégis az Ő Igéjét hirdeti és Vele próbálja palástolni a hibáit. Nem akarok része lenni egy olyan közösségnek, amely csak hírből és szóból ismeri a szeretet. Nem akarok része lenni egy olyan közösségnek, amely nem fogadja el Isten teremtő munkáját olyannak, amilyennek azt Ő megteremtette. Felvállalom magam, hiszen Isten előtt nincsenek titkok. Meleg vagyok, és papnak készültem. S még a mai napig is szeretnék az lenni, de nem ilyen körülmények között. Nem azért szeretnék pap lenni, hogy utána templommenedzser vagy seggnyaló legyek, csakhogy minél jobb színben tűnjek fel a püspököm előtt. Azért akarok pap lenni, hogy megértessem az emberekkel Isten szeretetét. S ha ezt az Egyház nem hagyja, ám legyen. Ítéljen el a saját maga által kreált dogmák szerint. Ítéljen el a saját maga által kreált hite szerint. De tudom azt, hogy Isten nem fog elítélni azért, aki vagyok és amit csinálok. Hiszen az Ő Igéjét és üzenetét hirdetem, még akkor is, ha megpróbálnak elnyomni. Hirdetni fogom a szeretetét, bármilyen ára is legyen annak; mert tudom, hogy az embereknek szüksége van rá! Isten engem úgy segéljen!

Mint egy utóirat azoknak, akik nem hisznek a fentiben: lehet, hogy az Ószövetségben azt mondják, hogy a homoszexualitás bűn. De nem azért vagyunk hívők, hogy Isten haragját továbbítsuk; hanem azért, hogy a szeretetét hozzuk el. Gondolkozzunk el ezen! Isten szeretete végtelen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése